Publikációk
Pont, mint a tiéd
Fél órája rakosgatjuk a díszeket, a fenyő már alig látszik a csillogó gömböktől, girlandoktól és szaloncukroktól. Eszti a kék égősort igazgatja, azt mondja, apa, rosszul tetted fel, anya mindig fentről kezdte, és körkörösen haladt lefelé. Nem vitatkozom vele, a lényeg, hogy itt van, és reggel hajlandó volt kikelni az ágyból...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Macska
Ki tudja ezt kivárni? Én biztos nem. Egész éjjel forgolódtam. Megint az órámra nézek, sukár darab, a cellapincértől szajréztam. Hajnal öt van. Világosodik, de a többiek még alszanak. Fölkelek, brunyálok, remélem, utoljára látom ezt a tré budit. A csempéről rögtön eszembe jut szegény köcsög, ahogy nyüszít, mikor idehozza Oli...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Csend és zivatar (1. fejezet)
Húsz perce vár a fogda bejáratánál, fel-alá sétál a szürke vasajtó előtt, maszkja minden lélegzetvételnél az arcához tapad. Kopasz feje csuromvíz, zakóujjával törölgeti a homlokát, elfelejtett esernyőt hozni a reggeli kapkodásban. Inkább nem csenget újra, pontosan tudja, hogy aki pattog, az pórul jár. Rápillant az órájára, öt perccel múlt tíz, tizenegyre Solymáron kell lennie...(A teljes regényrészletért kattints a címre.)
És mégis kék
Napszemüvegben sétálok végig a folyosón, nem érdekel, ha a többiek összesúgnak a hátam mögött. Iszonyúan unom ezt a kórházat, muszáj valamivel tompítanom a látványt. A társaság fele eltávon, a másik fele látogatót vár. Csak hozzám nem jön senki. Tipikus szombat. Bekopogok dr. Szederkényi ajtaján. Kiszól, hogy fáradjon be, művésznő...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Csend és zivatar (10. fejezet)
Szilveszter nem tudja levenni a szemét Grünwaldról. Ő volna az, akit hónapok óta keres, akinek annyiszor próbálta kideríteni a számát, de nem jutott semmire? Máshogy képzelte el. Fekete motörheades pólót és narancssárga lenvászon nadrágot visel, nincs rajta zokni, a talpa csupa kosz, arca alig látszik a bozontos körszakállától, haja oldalt kopaszra van borotválva, feje tetejéről vékony fonatok lógnak a háta közepéig....(A teljes regényrészletért kattints a címre.)
Vihar után
Tele van a szabadstrand előtti parkoló, pár méterrel odébb, a teniszpályák mellett állunk le. Robi kipattan a volán mögül, előveszi a szatyrokat, siet, mintha időre mennénk, pedig csak nyaralunk. Kikászálódom az autóból, nyitom a hátsó ajtót, hogy segítsek Lénának, de azt mondja, ő már iskolás, ki tud szállni egyedül. Megigazítja a szemüvegét, szájából kilóg a nyelve, ahogy koncentrál...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Vászoncipővel a vízbe
Eszembe jut a fejemben izzó dopaminvihar, melyben újra és újra elhittem, mindent látok, mindent értek, és mindenkinél jobb vagyok. És eszembe jut a depresszió, az önvád és az önutálat, mely a tizenkét utcás éjszakákat követte. Négy éve tiszta vagyok. A kávéház ajtajában megtorpanok. Talán mégsem jó ötlet ez az egész...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Cukros víz
Felnyitom a szőnyegen fekvő pizzásdobozokat, három üres, a negyedik tele van hangyával. Egy szelet majdnem fekete, annyira belepték, de találok olyat is, aminek ránézésre semmi baja. Felveszem, beleharapok, kicsit száraz. Összehajtom a dobozt, kiviszem a kukába, beletuszkolom. Nem fér el, kiborul a konyhapadlóra, szétfutnak a hangyák...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Kezeletlenül
Már csak ketten vannak előttem, és én jövök. Nem lesz nehéz, tízezerre kell kiegészíteni a számokat. Mozog a tanító néni szája, de fogalmam sincs, miről beszél. Unatkozom. Ez már a negyedik óra. Vagy még csak a harmadik? Félretolom a füzetemet, leteszek egymás mellé két ceruzát, keresztben rájuk másik kettőt. Gerendaházat építek. Kint esik az eső. Vékony patakok folynak le az ablakon...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Kristály
Eszébe jutott a romatelep, ahol felnőtt. A poros arcú, kócos gyerekek, akikkel együtt csavargott a szeméthalmok között. Vajon mit szólnának a rokonai, ha egy nap beállítana hozzájuk a családjával? Maxim még hagyján, de erről a két kis hattyúról biztos nem hinnék el, hogy Báder Lola lányai. Már ha élnek még arra egyáltalán rokonai, hiszen úgy hallotta, nemrég szétrobbantották az egész utcát...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Piros fazék
Csörömpölésre ébredek, a légiutas-kísérő egy műanyag zacskóba csomagolt zsemlét nyújt felém. Lenyitom az asztalkát, ráteszem az ételt, kérek egy pohár narancslevet. Nem tett jót a székben alvás, sajog a derekam, elgémberedtek a lábaim. Felhúzom a redőnyt, éles fény áramlik be, kell néhány másodperc, mire hozzászokik a szemem. Alattunk szélerőművekkel pöttyözött mező terül el, és egy kanyargó folyó. Ez már a Duna...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Te meg én
A fiú kezébe vesz egy háromnegyedes Toledo Primerát, lefogja rajta a g-húrt, de a d-t pengeti meg. Hezitál, a countryk hangja jobban tetszik neki. Időnként hunyorogva néz rám, talán felismert. Semmi energiám most csevegni, úgyhogy gyorsan rábeszélem egy nejlonhúros spanyol gitárra, és a kasszához terelem. Nem ellenkezik. Amint kilép a boltból, átfordítom az ajtón lógó táblát, bár záróráig még hátravan tizenöt perc...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Hetvenszer négy méter
A sofőr jól vezet, és szerencsére hallgatag. Megtalálja a kis utcákat, ahol enyhébb a forgalom. Hamar kiérünk a szigetről. Tudatosul bennem, hogy fél év után újra látom a családomat. Görcsbe rándul a gyomrom, elfog a hányinger, még az ablakot is le kell húznom friss levegőért. Zakóm zsebéből előveszem a fecnit, amire tegnap este felírtam a kérdéseket. Judit: milyen volt az út? Lili: mit játszottál a repülőgépen? Gábor: hogy megy a munka?... (A teljes novelláért kattints a címre.)
Vodkaszóda
Állok a konyhában, mosogatom Attila reggel óta elhasznált csészéit. Minden korty kávéhoz újat vesz elő, de ennyi év után már nem hadakozom vele ilyen apróságok miatt. Hallgatom, ahogy kikíséri a páciensét, becsukja az ajtót, és visszasétál a konyhába. Elöblítem az utolsó poharat, szárazra törlöm a kezemet, megfordulok...(A teljes novelláért kattints a címre.)
Piros csík
A móló deszkái gyorsan zörögnek alattam. Abból, ahogy apa tol, sejtem, hogy ideges, mint mindig, amikor a nővéremmel találkozunk. Ölemben szorítom a táskát, benne víz, fájdalomcsillapítók, és a teleírt füzet. Az utolsó pillanatban dobtam be, hátha lesz végre bátorságom odaadni Eszternek...(A teljes novelláért kattints a címre.)
