Kötetek
Csend és zivatar
Jánoki-Kis Viktória első regényének szereplőit életük mély válságában találjuk, a cselekvés első lépcsőfokán, de kétségek béklyójában. Mitévő legyen a családanya, aki elveszítette a házasságába vetett hitét, és nem tud engedelmeskedni a megbocsátás parancsának? Szabadulhat-e gyötrő bűntudatától a férfi, aki felelősnek érzi magát feleségének haláláért? Hogyan ítélhető meg az ember, ha tettei nyomán korai sérülései is felszínre kerülnek? Az íróra jellemző módon különleges lélektani érzékenységgel bontakoznak ki előttünk az egymásba fonódó sorsok, miközben a két főszereplő egy nyolcnapos erdei csendtáborban, a Vipassana meditáció gyakorlása során meghatározó élményeinek mélyére tekint. “Akiben ennyi szeretet van egy idegen iránt, az szabad. Annak minden lehetséges. Mert közvetlen kapcsolatban van a szeretet forrásával, és hiába csapták be, alázták meg, árulták el és használták ki, újra föl tud állni. Tovább tud menni. És a szeretetével nemcsak magát, hanem másokat is meg tud gyógyítani.” E néhány sornyi felismerés a regény gyújtópontja. A törődő figyelemnek ugyanis, amellyel egymás felé fordulhatunk, roppant ereje van. Felfedi a valóságot, közösséget vállal, és cselekedeteivel képes a rászorulót felemelni, megtartani.
Recenziók, olvasói visszajelzések
a Csend és zivatar című regényről.
“A Csend és zivatar című kötet folytatja a korábbi novellák legjobb hagyományait. Itt is üdítően feszes dramaturgia érvényesül, a történéseket ezúttal is több nézőpontból látjuk, és az író az emberi nyomorúságokban most sem öncélúan tobzódik. Célja továbbra is annak felvillantása, hogy leggyötrőbb válságaink mélypontján is nyílhat tere a feloldozásnak, megbocsátásnak, megbékélésnek vagy éppen továbblépésnek.”
Szőnyi Szilárd
(A teljes recenzióért kattints a szerző nevére.)
„Nyaralás közben nagyjából két nap alatt befaltam a könyvedet. Nagyon komoly teljesítményt tettél le az asztalra, szeretettel gratulálok! Imponáló magabiztossággal – és érzékelhetően folyamatosan nyitott szemmel – mozogsz az emberi lelkekben és karakterekben, kortól, nemtől függetlenül, és nagyon komoly tárgyi felkészültséggel bírsz az élet rengeteg területén.”
Luzsicza István
(olvasói vélemény)
„Most értem a Csend és zivatar végére. Imádtam minden sorát, megríkatott és felemelt. Rengeteg gondolatot indított el bennem, katarzis!”
Csúzi Gáborné Erzsébet
(olvasói vélemény)
“Ez tényleg úgy van – és ez különösen megérintett – , hogy amikor az ember eljön valahonnan, utána teljesen benne rezeg az elmúlt időszak helyszíne, és minden ember, akikkel ott találkozott. Nagyon tetszett a regény lelkisége, rendkívül mélyreható volt.”
Varga Barnabás
(olvasói vélemény)
Átlépsz velem a víz fölött
Jánoki-Kis Viktória első novelláskötetének darabjai merészen maiak: szövevényes és sokágú, gondosan kiélezett történeteiben a jelenünk emberére kíváncsi, az ő mély sebeit takarja ki. Kábítószerfüggő kamasz, álmatlanságban szenvedő, nárcisztikus milliomos éppúgy feltűnik a karakterei között, mint a demens vidéki öregasszony vagy a megcsalt, híres matematikaprofesszor. A különös sorsokon keresztül olyan mozgalmas világok részeseivé válhatunk – legyen az művészeti, tudományos ágazat, vagy egy népcsoport zártabb közössége –, amelyeket legtöbben alig ismerünk. Az írások főszereplői korai sérüléseik keresztjét cipelik, alatta idővel megroppannak, kapcsolataikon repedések futnak szét, de mindig ott áll valaki a közelükben, aki kész segíteni, és akinek szemén keresztül még pontosabban kirajzolódnak a fennakadt élet jelenetei. Múlt és jelen a kettejük kapcsolódásából bomlik ki, és válik kulccsá a végkifejlethez, amely hol életigenlő távlatokat nyit, hol tragédiához vezet. Bár a novellák lélektani feszültséget hordoznak, a szerző érett humora és letisztult stílusa olvasmányossá teszi ezeket a súlyos, de a cselekvő szeretet felmutatására hivatott történeteket.
Recenziók
az Átlépsz velem a víz fölött című novelláskötetről.
“A kötet a jelenre fókuszál, a mindennapokra, a hétköznapjainkra. Arra, hogy mitől boldogok és mitől nem a népek. Milyen titkokat, sérelmeket, sérüléseket hordoznak magukban. S hogy a traumák, a nem kezelt életsebek hogyan fertőzik, mérgezik vagy akár pusztítják el a későbbi, vagyis a jelenbeli életüket. Bizonyos szempontból mind nagyon is jellemzően 21. századi „eset”, amiről a kötet szól.”
Szarka Klára
(A teljes recenzióért kattints a szerző nevére.)
“A szerző kétségbevonhatatlanul birtokában van az olyan, nélkülözhetetlen írói erényeknek, mint az üdítően mai, valóságszagú cselekményszövés, az életteli, keresetlen dialógusok megformálása, a szuggesztív hangulatfestés, a könnyed olvasmányosság és az ebből fakadó feszültségteremtő invenció, az időkezelés következetes végigvezetése, a karakterformálás céltudatossága és nem utolsósorban az imponáló tudástömeg és világismeret.”
Ménes Attila
(A teljes recenzióért kattints a szerző nevére.)
„…izgalmas cselekményszövés, a drámai pillanat ereje, a tömör sorsábrázolás jellemzi a novellákat. Gyakoriak a lelki sérülések, amelyek itt-ott gyógyíthatók. Humanista próza ez, s van, ahol a hit ereje nyújt segítséget a nehéz élethelyzetben. Idesorolhatjuk azt a pillanatot is, amelyből a kötetcím származik. A kerekesszékes lányt az apa emeli fel egy hajókázás előtt: „Felvesz, átlép velem a víz fölött…”
Bakonyi István
(A teljes recenzióért kattints a szerző nevére.)
„…a látszólagos jólét és nyugalom mögött meghúzódó feszültségekkel találkozhatunk ezekben az elbeszélésekben. Közülük is azok a legjobbak, amelyek szerzőjük korosztályáról, a fiatalkorból már felnőtt és az életben berendezkedett, ugyanakkor komfortosságot mégse találó emberekről szólnak. Jánoki-Kis Viktória nem akar játszani a nyelvvel és nem akar mindenáron csattanót erőltetni a különben pont megfelelően kicentizett novellái végére. És ez így van jól.”
Benedek Szabolcs
Beszippantó valóság (recenzió)
